Származása: Származásának pontos meghatározására a mai napig nem derült fény. Elterjedése és a fajta felfedezése a Kárpát medencéhez köthető, ezen belül a Soproni régióhoz jelentős szerepe volt. A kutatások szerint a Kaszpi-tenger partvidékéről származik. Nevének eredetét csupán legendák igazolják. A régióban jelenleg komoly kutatások folynak eredetének pontos meghatározásához.

Elterjedése: Magyarországon mindenhol megtalálható ahol jelentős kékszőlő termesztés folyik, így a legelterjedtebb kékszőlő-fajta hazánkban. Tiszta telepítésben mintegy 8497 hektáron termesztik. A legnagyobb jelentősége elterjedésének a Soproni régióban van, mintegy 1136 ha. Ezzel a világon a legnagyobb egybefüggő ültetvény, ami itt Magyarországon van. 2003 novemberében Sopron megkapta a "Sopron, a Kékfrankos fővárosa" címet.

Biológiai sajátosságai: Erősen növekedő, középkorán termőre forduló, jó termőképességű, bogyópergésre nem hajlamos fajta és mivel fagytűrése megfelelő, termése hosszú időn keresztül a tőkén tartható. Október elején, közepén szüretelhető. Lisztharmatra érzékenyen, közepesen fagytűrő, kevésbé rothad. Létezik nagy és kisbogyójú változata.

Bora: Illatos, zamatos, testes, elegánsan fanyar, fajtajellegesen savhangsúlyos, túlérett szilva és feketeribizke ízháttérrel. Fiatalon kékes-lilás árnyalatú majd később rubinszerűvé alakul. Dús csersavtartalom, jellegzetes rubin vörös színű. Savai a hűvösebb borvidékeken intenzívebben érezhető, napsütéses soproni lejtőinken termő szőlő gyönyörű borokat adnak.

Gasztronómia: Kitűnően elkíséri a pirospaprikával készült ételeinket, gulyás, pörkölt, paprikás, tokány, töltött káposzta, emellett kiválóan hozzásimul a vadételek jellegzetes ízeinek harmonizálására.

Szervírozási hőmérséklet 16-18°C.